2015. május 8., péntek

Harmadik fejezet - Látogató




  Eddig sosem menekültem el egy nehézség elől sem, legyen az bármilyen bonyolult vagy veszélyes, mindig szembeszálltam vele, de ebben az esetben nem voltam elég erős. Képtelen voltam rávenni magam, hogy bemenjek ma dolgozni, egyszerűen nem ment. Már a gondolattól is frászt kaptam, hogy ma találkozom vele, hiszen kezelése van. Eddig egyetlen páciensem sem hagytam cserben, de vele kapcsolatban az tűnt a leghelyesebbnek, hogy felhívom és megmondom neki, hogy nem tudom többet fogadni, de csak annyit értem volna el vele, hogy rajtam nevessen. Nem hiszem, hogy olyan hülye lenne, hogy ne jöjjön rá az okára, így ezt a változatot is eldobtam. A legjobb ötletnek tűnt itthon maradni és elbújni a paplan alatt, kicsit gondolkodni. Itt biztonságban vagyok, hiszen nem tudja hol lakom, de valamiért itt sem voltam nyugodt. Attól féltem egész reggel, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat és akkor én elvesztem az irányításom. Egy idiótának érzem magam, hogy hagytam neki tegnap este, hogy megérintsen. Igaz, semmi sem történt, de ahhoz éppen elég, hogy az emlékeimbe vésse magát, hogy a fejembe férkőzzön. Nem tudtam aludni, sőt semmire sem voltam képes, csak arra gondolni, ahogy az ajka megérintette a bőröm és ez teljesen megrémisztett. Én nem vagyok ilyen, engem egy pasi nem tud elbűvölni, főképpen nem úgy, hogy barátom is van, de neki sikerült nagyon rövid időn belül. A közelében tehetetlennek érzem magam, aki képtelen gondolkodni vagy ellenállni neki és ő pedig ezt ki is használja. Saját magamtól rémülök meg, mert a szívem mélyén még élveztem is egy kicsit, annak ellenére, hogy megijesztett. Uralkodik felettem, pedig nem is ismer, képes elérni, hogy megtegyem, amire kér csak egy érintéssel. De ő a betegem. Ő nem kelthet fel bennem semmilyen érzéseket, ő nem az, akire szükségem van. Nekem egy barátra van szükségem, aki szeret, aki mellett biztonságban érzem magam és aki megvéd, egy nyugodt kapcsolatra, nem pedig egy veszélyesre. Harryben pedig pontosan ezt látom. Veszélyt. Szenvedélyt. Irányítást. Egyik sem tartozik olyan dolgok közé, amik nekem bejönnek. De azért mégis vonzódom hozzá. Hiába tagadnám, tudom, hogy így van... Nem lenne szabad, hiszen veszélyes, de a testemet nem érdekli, hogy milyen, csak annyi számít, hogy helyes, nagyon helyes és szenvedélyes. Mélyen magamban elrejtve úgy látszik vonzódom az ilyen fiúkhoz, de az épp eszem azt súgja, hogy nem szabad, hogy ezzel csak magamnak ártok és ebben nagyon is igaza van. Nem nekem valók az ilyen fiúk és nem is kellenek, nekem csak Zac kell. 
  Miután Harry egyedül hagyott a teraszon, felhívott, de fogalmam sincs, hogy miről beszéltünk. Ziháltam és remegtem, nem tudtam a mondatokra figyelni és ezt ő is észrevette, de azt gondolta, hogy a parti miatt van, hatalmasat tévedett, hiszen semmi köze sem volt hozzá. Miután elbúcsúztam tőle és bementem a terembe, paranoiás lettem. Bárhová néztem, őt láttam és ez arra késztetett, hogy minél több italt juttassak a szervezetembe, amit meg is tettem. Anya és apa természetesen nem volt oda érte, de abban a pillanatban egy csepet sem érdekelt a dolog. Csak meg akartam szabadulni a bennem lévő érzéstől, de még most sem sikerült. Még mindig érzem az érintését és a francba is, vágyom az érintésére. Bármilyen félelmetes is bevallanom vágyom rá, hogy újra megérintsen, de az sosem fog megtörténni, mivel a kezelésen kívül nem találkozok vele soha. Ez nálam hatalmas szabály, nem lehet semmilyen kapcsolat köztem és a betegem között. 
  - Mia, amikor azt mondtad nekem, hogy beteg vagy azt hittem viccelsz - szólal meg a barátnőm. - De most, ahogy nézlek, még sosem láttalak ennyire kedvetlennek. 
  - Nem vagyok beteg - rázom meg a fejem - de sokkal jobban örülnék, ha az lennék. - Bármilyen hülyén is hangzik, félek magamtól, tegnap este óta csak azon gondolkodom, amit akkor éreztem... és olyan dolgok jutnak eszembe, amik megrémisztenek. Basszus Nikki, nem tudom mi van vele.
  - Nyugodj meg - néz a szemembe. - Semmit sem értettem, abból, amit mondtál, de szeretném, ha kifejtenéd, mert nem tudom elfogadni, hogy te, aki sosem voltál ilyen, egyik percről a másikra ez lettél. Mi rémisztett meg ennyire?
  - Ő - nyögöm ki hajamba túrva. - Nem tudom, hogy mi van velem, de tegnap a partin ott volt az egyik betegem és nos, nem tudom, hogy mondjam el neked, de anyám és apám kettesben hagyott vele, mivel ők nem tudnak róla, senki sem tud róla és közeledni kezdett felém, ami teljesen elvette az eszem, de ami a legjobban zavar, hogy én is akartam, hogy közeledjen, még ha akkor nem is mertem bevallani magamnak. Kijelentette, hogy ma este vele vacsorázom a lakásán, én pedig annyira megrémültem, hogy még dolgozni sem mentem be, mivel nem akartam vele találkozni... 
  - Vonzódsz a betegedhez? - nyílnak nagyra a szemei. - Ez még sosem történt meg veled, hogy sikerült pont most?
  - Te nem láttad őt Nik, nem tudom, hogy mennyire képes az uralma alá venni a dolgokat, még engem is, pedig pontosan tudod, hogy nekem nem lehet parancsolni. Neki sikerül, eléri, hogy azt tegyem, amit ő szeretne és ez félelmetes. Nem beszélhetek a betegségéről, mert köt a titoktartás, de Nik nem akarok a karmai közzé kerülni, de már most úgy érzem, hogy ott vagyok - sütöm le szemeim. - Beférkőzött a fejembe és képtelen vagyok kiverni őt onnan.
  - Mond, hogy rosszul látom, de neked tetszik ez a pasi, igazam van? - vonja fel a szemöldökét, mire én ölembe ejtem kezeim, majd felsóhajtok. - Még szép, hogy jól látom... Mia, te is tudod, hogy nem szabad és neked ott van Zac, de azt is tudnod kell, hogy a szívnek nem tudsz parancsolni, eleinte próbálhatsz, menekülhetsz, de a végén, ha tényleg úgy van, akkor ez mind hiábavaló, mert az ő karjaiba zuhansz végül...
  - Szerinted én nem tudom? - morgom. - Tisztában vagyok vele, de nem lesz semmi. Ez csak valami hülyeség, ami felkavart és kicsit összezavart, semmi sem lesz. Nem fogom engedni. Nekem normális, nyugodt kapcsolat kell és az Zac mellett nekem tökéletes, mellette... Jézusom erre még csak gondolnom sem szabad, nincs olyan, hogy mellette.
  - Ezt neked kell eldöntened, de van rá három napod és tudom, hogy sikeresen megoldod, mert ügyes vagy, mindent képes vagy átvészelni és ezt is sikerülni fog, ha nem adod fel és nem fogod, téged ismerve. Erős vagy és azt a falat, amit felemeltél a betegeid és magad között, sziklakemény - mosolyog rám.
  Sziklakemény volt, míg ő be nem robbant az irodámba és repesztette be azt. Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad ennyire kétségbeesnem, mert azzal csak ártok magamnak. Nem fogok tudni tisztán gondolkodni és bármelyik pillanatban elkövethetek egy hibát. De nem fogok, erős vagyok és nem érdekel. Nem érdekelhet.
  A szobában uralkodó csendet, hírtelen az apartmanom hangos csengője zavarta meg, mire én ijedten ugrottam egyet. Egyből elfog a félelem, mi van, ha ő az?
  - Nik, menj nézd meg, hogy ki az, ha ő lesz az, akkor küld el, hidd el nem kell nevet mondanom, felismered majd - suttogom. - Kérlek ne engedd, hogy bejöjjön, könyörgöm...
  Összekuporodva ülök a kanapémon, azt sem tudom mit csináljak. De a francba is, lehet nem is ő, miért félek ennyire? Paranoiás lettem, de ha akarná biztosan ki tudná deríteni, hol lakom... levegőt se merek venni, amint hallom, hogy nyílik az ajtó, majd egy mély hang szólal meg. Ő az! Ó a fene egye meg, nem akarom, hogy bejöjjön. Tisztán hallom, hogy Nik azt mondja neki beteg vagyok, feszülten várom a választ, amit meg is kapok.
  - Baromság! - vágja rá. - Csak menekülni akar tőlem, de tegnap elég pontosan kijelentettem, hogy ma velem vacsorázik és így is lesz. De ha tényleg beteg, ahogy mondja, akkor majd én vigyázok rá - jelenti ki, mire én teljesen ledermedek.
  Bassza meg! Be fog jönni és elküldi Nikkit, én pedig kettesben maradok vele. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha össze leszek zárva vele, ilyen állapotban. Lépteket hallok, amik egyre hangosabbak lesznek, ahogy közeledik, de én nem merem felemelni tekintetem. Félek a látványtól. Félek, ha megteszem teljesen elvesztem a fejem és összetörök. Azt hittem legalább itt biztonságban leszek, de még a saját otthonomban sem vagyok az, mert ő itt is megtalál. 
  - Tényleg beteg vagy, vagy csak tőlem próbálsz menekülni? - szólal meg a közelemből, mire én nyelek egyet. - Ha az utóbbi a terved megosztom veled, hogy lehetetlen lesz, tőlem nem tudsz elmenekülni - lépked közelebb. A kanapé előtt megjelennek fekete cipői, mire felsóhajtok. Nincs menekvésem. - Hallani akarom tőled, hogy miért menekülsz tőlem?
  - Én... én nem menekülök - motyogom csendesen, cipőjét bámulva. 
  - Édesem, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz - nevet fel. - Az igazat akarom hallani, nem pedig hazugságokat! Nekem van időm, megvárom, míg közlöd velem, de ahogy látom a tested nem erre vágyik, hanem az érintésemre - nyúl az állam alá, hogy a szemébe nézzek. - Te előlem menekülsz, mert félsz a gondolataidtól, igazam van?
  Szaporán veszem a levegőt, a szívem gyorsabban ver, mint kéne és ezen az érintése sem segít. 
  - Nem igaz... Nem menekülök semmi elől, mert nincs okom rá - találom meg a hangom. Próbálom magam erősnek mutatni, de az a baj, hogy a közelébe elgyengülök. - Az viszont érdekelne, hogy ön mit keres az én otthonomban? - emelem rá tekintetem. 
  - Nincs? - vonja fel a szemöldökét. - Érdekes, reggel mikor elmentem hozzád, azt mondták, hogy nem jöttél be, mert nem érzed jól magad. Ennek semmi köze a tegnapi naphoz igaz? Nem azért nem jöttél be, mert tudod, hogy velem kellett volna eltöltened egy órát és az estéd utána, hanem mert beteg voltál... Ne hazudj magadnak, mert nem tudsz és nekem pedig ne is próbálj, mert felismerem és nem szeretem, ha ezt teszik, bár szerintem ezt már említettem. 
  - Tényleg nem éreztem jól magam, ahogy még most sem. Ennek semmi oka a tegnap estéhez. A munkám és a magánéletem nem keverem egybe Mr.Styles - közlöm vele. 
  - Harry, Mia, Harrynek nevezz - kéri lágyan. - Lehet, hogy nem érzed jól magad, de ez miattam van. A gondolataidba férkőztem és nem tudsz kiverni belőlük és én nem is fogom neked engedni. De rendben, nem kell velem vacsoráznod, viszont itt maradok és ápollak.
  Tiltakozni akartam, de tudom, hogy hiábavaló lett volna, így csak bámultam, ahogy útját a konyhám felé veszi. Úgy mozog a házamba, mintha már ismerné, ami meglep, mert azt hittem, hogy őt kiszolgálják... Méterekre tőle is érzem a köztünk lévő feszültséget. Igaza van a testem vágyik az érintésére, de én, én nem. Én csak messze akarok tőle kerülni és ettől az érzéstől, amit ő kelt bennem. 
  - Az ajkad rágcsálod - jegyzi meg, miközben egy csészét helyez a kezembe, amiben forró ital található. - Én is szeretném... és ma mielőtt elmennék biztos, hogy meg is fogom tenni - ül le mellém, mire én még jobban összehúzódom, hogy véletlenül se érjünk egymáshoz. - Igyad, melegen jó.
  - Miért van itt? - kérdem halkan, csészém bámulva.
  - Már mondtam neked, megbeszéltünk ma valamit és te nem jelentél meg, így ha te nem jössz hozzám, akkor gondoltam jövök én és megnézem milyen mentséged van - helyezi kezét combomra.
  Nadrágon keresztül is érzem meleg tenyerét a bőrömnek nyomódni. Bizsergést kelt bennem, egyből forróbb lesz a levegő a szobában és mindez csak egy érintés miatt. Meg sem merek szólalni, mozdulni, csak ülök és bámulom a kezét, míg fel nem sóhajt, majd kezdi el simogatni a combom.
  - Ne érjen hozzám - kérlelem halkan, mire felnevet. - Kérlek ne csináld ezt - pillantok rá, de ő csak mosolyog. Szabad kezével kiveszi a csészét a kezemből, majd az asztalra helyezi és vigyorogva fordul vissza hozzám. - Ne... - ellenkezek, amikor magához húz és szorosan ölel. 
  - Miért félsz ennyire az érintésemtől? - vezeti kezét a hátamra. - Hiszen nem bántalak, még semmit sem tettem veled, de téged még ennyi is megrémiszt, miért? 
  - Engedj el - próbálok kibontakozni karjaiból. - Semmitől sem félek, csak te a páciensem vagy és az is maradsz, nem érdekel neked milyen terveid vannak. 
  - Hazudsz - rázza meg a fejét. - Sok tervem van veled, de biztos vagyok, hogy mindet élvezni fogod te magad is. Lehet, hogy most ellenállsz és próbálkozol, de nem lesz mindig így, nem fogom engedni. Megvárom azt a napot, hogy beadd a derekad és akkor teljesen az enyém leszel.
  - Sosem fog megtörténni! - jelentem ki, bátortalanul. - Nem akarom...
  - Dehogynem akarod. Hiszen libabőrös leszel az érintésemtől, gyorsabban veszed a levegőt és remegni kezdenek a kezeid, ez mind a vágyadnak a jele. Tetszik neked, csak félsz tőle, mert azt hiszed, hogy nem vagyok hozzád való, de megmondom neked, hogy én nagyon is melléd való vagyok - emeli fel hírtelen az állam, majd száját az enyémre nyomja.

Sziasztok! Nem érkezett komment, de azért én kitettem az új részt, bízom benne, hogy itt már lesz legalább egy. A következő részt sokkal izgalmasabbra tervezem, de addig még várnotok kell pár napot, lehet hetet is. A suli most kemény és kevés az időm. Köszönöm az olvasókat! További szép estét!

2 megjegyzés:

  1. imááááááááádom <3 siess a következővel!!! tetszett nagyon
    ügyi vagy
    sok sikert! <3

    M.

    VálaszTörlés
  2. Wáo nagyon tetszik a blog most találtam rá folytasd mert eszméletlen!

    VálaszTörlés